Zsákvászon, zsákszövet, jutaszövet

Zsákvászon

Más néven: zsákszövet, jutaszövet természetes anyag.

A jutát sokféle árucikk készítéséhez használják. A juta legnagyobb felhasználási területe a zsákvászon készítés. A jutazsákokat gabona, zöldség, gyümölcs, liszt, cukor, állati takarmányok és más mezőgazdasági termékek szállítására és tárolására használják. Újabban dekorációs célra is egyre gyakrabban alkalmazzák, ezen kívül ajándéktasakok, táskák, vagy pl. mikuláscsomagok is készülhetnek belőle. A jutarostokból zsinórokat és durva köteleket egyaránt készítenek. A legritkább szövésűeket a szobrászatban előszeretettel használják. A jutát az ókor óta termesztik Bengáliában, India és Banglades területén. A juta, más néven Calcutta-kender (a hársfafélék családjába tartozó növénynemzetség) textiliparban hasznosított rostja. Az egyéves, lágy szárú növény, átlagos magassága 3-3,6 m. Szára hengeres, és kb. férfiujj vastagságú. Aratás után a kévékbe kötött jutaszárat tavak vagy patakok vizébe helyezik, és kövekkel vagy földdel lenyomatják. 10-30 napig tartják a víz alatt, ezalatt a baktériumok lebontják a rostokat összetartó anyagot. Az áztatás után a szárat sulykolják, ettől a rostok fellazulnak és elválnak. Ezután a rostköteget kihúzzák a szárból. A rostot mossák, szárítják, válogatják, osztályozzák és bálázzák. A jutaüzemekben a rostokat olaj, víz és emulgeálószerek hozzáadásával puhítják*, ezután elkészítik a fonalat. A folyamat kártolásból, nyújtásból, előfonásból és fonásból áll, eközben elválnak egymástól az elemi rostok, és párhuzamosan rendeződnek. A rostok keveredés hatására egyenletes színűvé, erősségűvé és minőségűvé válnak, majd erős fonallá sodródnak össze. Miután a fonalat megfonták, a fonál kész termékekké szőhető, köthető, sodorható és a belőle készült szövet varrható.

* Valószínűleg ettől a kezeléstől jellegzetesen nyersolaj szagúak egyes gyártók termékei. Szagtalanítani hosszabb idejű levegőn tartással vagy szódabikarbónás átmosással lehet.